Nem hiszek a véletlenekben. Időről időre meg kell tapasztalnom, hogy egy nálam erősebb, többet tudó erő rendezi az életemet. Erre a rendező erőre soha nem bíztam magam tehetetlen bábként.
Meggyőződésem, hogy a mélyen igaz, hogy: "Segíts magadon, az Isten is megsegít!"
Rendre olyan gonddal, de egyben lehetőséggel, munkámat előrelendítő kihívással találtam magam szembe, amire álmomban se gondoltam. Az első termésbáb kiállításom is ilyen volt.
A szirmabesenyői általános iskola vezetősége -még 1993-ban- felkért, hogy az iskola tanulóival rendhagyó technikaórák keretében készítsek termésbábokat, csuhébabákat. Akkor még csak a magam örömére készítgettem hasonlókat, de volt már itthon jó néhány olyan munkám, mik nekem is nagyon tetszettek. Felajánlottam hát, hogy egy üveges szekrényben kiállítanám ezeket a munkákat, hogy a tanulók láthassak a tanultakon túl másként, mást is lehet ám készíteni. Több hét volt még az említett technikaórákig.
Higgyék el, az én megdöbbenésem volt a legnagyobb, amikor a környező falvakban fellépések után kedvesen jelezték a kollégák, hogy ők is meg fogják ám nézni a kiállításomat! És én hiába mondtam, hogy ez csak egy szekrényke lesz!
Biztosítottak arról, hogy az nem baj, akkor is megnézik. Hát csak ez kellett nekem! Általam nagyra becsült pedagógusok megtisztelnek azzal, hogy időt, pénzt nem sajnálva utaznak azért, hogy megnézzék munkáimat!? Néhány polcnyi örömködésemet!?
Éjt nappallá téve dolgoztam ezután. Ötletekkel tele voltam, ha nem érzem, hogy muszáj, halogattam volna az alkotást, de most meg akartam valósítani mindent, köszönetképpen is a bizalomért.
Abban az évben készült el az iskola tetőterében egy kiállításra alkalmas tér. Pont abban az évben! Volt hát hely is egy kiállítás számára!
Volt megnyitó, Szabó Gyuláné -Somogy megye báb- szakreferense, akitől tanultam e technika alapjait- eljött Kaposvárról, hogy megnyissa e kiállítást. Volt újságíró is! Olyan sikere volt szárnypróbálkozásomnak, hogy ezután már folyamatosan e kiállítási anyag bővítésére is gondoltam. Sok kiállításom volt a kilencvenes években. Három gyermekem ebben az időszakban született és a kiállítások jók voltak arra, hogy ne felejtsék el, hogy vagyok, a bábozást csak azért szüneteltetem, mert gyermekeim születtek.
Persze dolgoztam én ekkor is! A két könyvem is ekkor született meg.
Ma már csak továbbképzésekhez kapcsolódóan állítom ki munkáimat. Így volt egy-egy hétig kiállításom pl. Zalaegerszegen, Győrben, Pápán, Tatabányán, Várpalotán, Dunaújvárosban, Hatvanban, Gödöllőn, Szegeden, Debrecenben, Nyíregyházán, Tiszafüreden. Tiszaföldváron, Miskolcon a Gyermekgalériában, Tokajban. Kiállítási anyagomban nem szerepel, de nagyon büszke vagyok nem olyan régen (2008-ban) született alkotásomra, szeretném, ha megtekintenék! Arka község Faluszépítő Egyesületének megbízásából készítettem e betlehemet. 140cm-es figurák.
Szerintem ilyen sincs még egy az országban!
Azóta a gyönyörű új hernádvécsei általános iskolában állandó kiállításra nyílt lehetőségem, a szemerei kastély óvoda aulája is gyönyörű lett az óvónőkkel közös munkám eredményeként, a forrói óvoda is a tehetséges óvónőkkel közös munkám eredményeként igen különleges alkotásokkal dicsekedhet. Érdemes ezekre a helyekre bebocsátást kérni és szétnézni, mert egyedülálló, fantáziadús különlegességeket lehet látni e helyeken (is).